TÖKÉLETES LÁTÁS szemüveg nélkül
részletek:
(Harry Benjamin TÖKÉLETES LÁTÁSszemüveg nélkül c. könyvéből.)
A látászavarok manapság jobban terjednek, mint a világtörténelem bármely más korszakában. Ennek számos oka közül a legnyilvánvalóbb a mesterséges fények, főleg a villanyvilágítás megnövekedett mértékű használata, valamint a gyakori tévénézés.
Szinte magától értetődik, hogy az elkövetkező években egyre inkább növekedni fog azok száma, akik látászavarokkal küszködnek. Az emberiség ugyanis ideje java részét olyan körülmények között tölti, ahol mesterséges fényre van szükség.
A problémát jelenleg szemüveggel próbálják megoldani. Ez a fajta mesterséges orvoslás azonban nem képes megfékezni az egyre növekedő, egészségünket fenyegető veszélyt. Tény, hogy a szemüveg csak egy segédeszköz, pótszer. Mindenki tisztában van azzal, hogy csak némileg tudja korrigálni a látászavarokat.
...Igyekeztünk a látászavarok elhárítására irányuló gyakorlatokat és intézkedéseket úgy összeállítani, hogy azt bárki a számára legalkalmasabb időpontban akár otthon is elvégezhesse....
Amikor alszunk, a testünk pihen és erőt gyűjt a következő nap feladataihoz. Ha bizonyos testrészeink a szokottnál gyengébb állapotban vannak, nem tudnak feltöltődni.
Ilyenkor kiegészítő módszerekhez kell folyamodni, hogy a gyengébb szervek is kipihenjék magukat, és ellazuljanak.
Tenyerezés
Szemfájások esetén napi fél, vagy egy teljes, vagy még több órányi abszolút nyugalomra feltétlenül szükségünk van. Ezáltal hatásosabban érhetjük el a szemnek és a szemet körülvevő izmoknak a teljes és tudatos ellazulását, mintha azt puszta alvás hozta volna létre. Ha a szemünk napközben nagyon elfárad, gyakran szoktuk úgy pihentetni, hogy egy pillanatra behunyjuk. Ennek az egészen természetes és öntudatlan viselkedésnek a tökéletesítése a tenyerezés, vagyis az, hogy a tenyerünket a szemünk elé helyezzük.
A tenyérrel végzendő lazítás alatt helyezkedjünk el a lehető legkényelmesebben egy karosszékben vagy egy heverőn. Lazítsuk el magunkat, amennyire csak tudjuk. Hunyjuk be a szemünket, és
tegyük a jobb tenyerünket a jobb, a balt pedig a bal szemünk elé. Az ujjak a homloknál keresztezik egymást. Az orr azonban szabadon marad. A szemre semmilyen nyomást sem szabad alkalmazni. Ha a szemet teljesen befedtük a tenyérrel, helyezzük könyökünket a térdünkre. A két térd szorosan egymás mellett helyezkedik el. Ez a testhelyzet nagyon kényelmes. Választhatunk tetszés szerint másfajta testhelyzetet is, ha az a kényelmesebb.
Fontos, hogy a tenyerünkkel befedett szemek csukva maradjanak, és a legteljesebb mértékig ellazuljanak. Ez nagyon hatásos módszer. Minél feketébb a szín, amit a tenyérrel letakart szem lát, annál ellazultabb a szem állapota.
De a szellemi kipihentség éppen olyan fontos, mint a szem pihentetése. A gyakorlat végzése alatt a páciens ne foglalkozzék izgató problémákkal, és ne töprengjen szemének állapota felett sem. Ehelyett próbáljon meg kikapcsolni minden gondolatot, és merüljön el a sötétségben, vagy pedig - ha számára kényelmesebb - gondolatban valami kellemes vagy érdekes dologgal foglalkozzon.
Ha naponta kétszer vagy háromszor tíz, húsz, vagy harminc percig végezzük a fenti gyakorlatot - a látászavar fokától függően -, hamarosan észrevehető a szem javulása. Ez a tenyér segítségével történő lazítási módszer a szembajok kezelésénél alkalmazott természetes gyógymódok egyik legjelentősebb vívmánya.
Lebegés
A tenyerezés a lazítás által közvetlenül a szemet pihenteti.
Létezik azonban a szem és a szemkörnyéki szövetek megnyugtatására és ellazítására egy másik módszer is, amely nyugtató és lazító hatásával az egész idegrendszerre hat. Így a szellemet és a testet egyaránt ellazítja, és nagy segítség a szem túlfeszültsége és kimerültsége ellen.
Ezt a módszert lebegésnek nevezik.
Ezt a következőképpen kell alkalmazni: álljunk alapállásban, a két láb körülbelül 30 centiméter távolságban legyen egymástól, a karjainkat lazán lógassuk az oldalunk mellett. Tartsuk magunkat olyan lazán, amennyire csak lehetséges, és lebegtessük az egész testünket könnyedén egyik oldalról a másikra, mint ahogy a falióra ingája lebeg, éppen olyan lassan mozogjunk!
(Ne felejtsük el: az egész testnek el kell lazulnia, nem csak a fejnek vagy a törzsnek. Ne derékból vagy csípőből hajolgassunk!)
Ez a könnyed lebegés vagy ringás az egész idegrendszert ellazítja. Naponta kétszer vagy háromszor kell végezni, öt vagy tíz percig, vagy mindig olyankor, amikor a szem fáradt és fáj.
A lebegést ablak előtt állva végezzük. A gyakorlatot úgy is lehet variálni, hogy az ablak helyett egy kép, vagy egy falióra, vagy valami más tárgy elé állunk. Ha a gyakorlat végzése közben az ablakon keresztül kitekintünk, az ablakon kívüli tárgyak lengésünkkel ellenkező irányba látszanak mozogni, és éppen ez az ellenirányú mozgás szükséges a gyakorlat sikeréhez. Ugyanis az ember úgy látja, mintha az ablak ellenkező irányban lebegne. A közvetlenül előtérben lévő tárgyaknak ezt az ellenirányú mozgását világosan észre kell venni. Miután egy percig nyitott szemmel végeztük ezt a lebegéses gyakorlatot (mindig lazán, feszültség és merevség nélkül), hunyjuk be a szemünket, folytassuk a lebegést, és közben tisztán és világosan képzeljük el behunyt szemmel az ellenirányban mozgó ablakot. Azután nyissuk ki ismét egy percre a szemünket, és így folytassuk tovább a gyakorlást, váltakozva hol nyitott, hol csukott szemmel egy-egy percig.
(Közben tartsuk a szemünket olyan lazán, amennyire csak lehetséges. Amikor a szem éppen nyitva van a gyakorlat végzése alatt, pislogjunk, és jobbra-balra vessünk egy-egy futó pillantást.)
Ha helyesen végezzük a gyakorlatot, kitűnő hatása van a szemre és az idegrendszerre. Ez a legjobb módszer (a tenyerezésen kívül) a szem túlfeszítettségének legyőzésére.
(Magától értetődik, hogy sem a tenyérrel történő lazításnál, sem a lebegésnél nem szabad szemüveget viselni!)
Pislogás
A tenyerezés és a lebegés módszerén kívül létezik egy harmadik szemlazítási módszer is: a pislogás. A normális szem, ha nyitva van, szabályos időközönként pislog. Ez olyan gyorsan történik, hogy észre sem vesszük. De a szembetegségben szenvedő szeme merev és feszült. Nála a pislogás nem öntudatlan folyamat többé, hanem tudatosan történik, feszültséggel és görccsel jár.
Ezért tehát minden szemproblémában szenvedőnek hozzá kell szoknia a gyakori és rendszeres pislogáshoz, mivel ez segít elkerülni a szem túlfeszítettségét.
10 másodpercenként egyszer-kétszer pislogjunk (erőltetés nélkül), bármit is csinálunk, ez különösen fontos olvasás közben. Ez egyszerű, de hatásos módja annak, hogy a szem feszültségét elkerüljük. Észre fogjuk venni, hogy így sokkal többet tudunk olvasni, mint azelőtt, és mégsem fárad ki olyan nagyon a szemünk.
Napfény
A napfény szerepe az összes látáshiba esetében nagyon nagy.
Mindenki számára ajánlatos, hogy a szeme annyi napfényt élvezzen, amennyi csak lehetséges.
Hunyjuk be a szemünket, forduljunk a nap irányába, és fejünket mozgassuk könnyedén egyik oldalról a másikra, hogy a napsugarak a szem minden részére egyforma intenzitással eshessenek. Ha lehetséges, akkor naponta háromszor tíz percig kell végezni ezt a gyakorlatot.
Ez a szem vérellátását javítja, valamint az izmokat és az idegeket lazítja el. (A gyakorlat végzése közben nem szabad szemüveget viselni.)
Hideg víz
A hideg víz nagyon hasznos, mert a szem és a körülötte lévő szövetek működését harmonizálja.
Mosakodásnál mielőtt megtörölközünk, hajoljunk a mosdótál fölé, és merítsük tele a tenyerünket vízzel, aztán sietség vagy kapkodás nélkül spricceljük a hideg vizet óvatosan a behunyt szemünkre. Ismételjük meg a gyakorlatot körülbelül hússzor, aztán törülközzünk meg, és dörzsölgessük a behunyt szemünket egy-két percig a törülközővel.
Ezáltal a szem csillogó, felfrissült és harmonikus lesz.
Ajánlatos ezt naponta háromszor végezni, de ha fáradt a szem, ennél többször is lehet. A víz feltétlenül hideg, ne langyos legyen!
Látásjavítás
Az előző fejezetben leírtuk azokat a különböző módszereket, melyek segítségével a szemet el lehet lazítani, és feszültségét vagy merevségét meg lehet szünteti. Most eljutottunk azokhoz az ugyanolyan fontos gyakorlatokhoz, melyeknek segítségével a látóképesség növelhető. Az első két látásjavító gyakorlat: a memória és a fantázia edzésére irányul.
A látóérzék szoros kapcsolatban áll az emlékezettel és a fantáziával. A látásban mindkettő jóval nagyobb szerepet játszik, mint ahogy azt általában vélelmezik.
Memória és fantázia
Egy jól ismert tárgyat mindig könnyebb észrevenni, mint egy nem ismertet. Ez azért van így, mert a fantázia és az emlékezőképesség segítségünkre siet. A tárgy képe korábbi asszociációkon keresztül más gondolatokkal összefüggésben belevésődik elménkbe. Erre emlékszünk, mikor látunk valamit. Ez segít nekünk abban, hogy a tárgyat a környezetéből könnyedén "kiemeljük", sokkal könnyebben, mint egy soha nem látott tárgyat. Bárki maga is kipróbálhatja ezt az igazságot. Ha egy embercsoportot látunk, könnyebben megjegyezzük közülük a barátokat, mint az idegeneket.
Ezért nagyon fontos, hogy a látászavarban szenvedők ápolják a memóriájukat és képzelőerejüket. A következőkben e módszert ismertetjük.
Pillantsunk rá egy kis tárgyra (mindegy, hogy mire), s figyeljük meg annak alakját és nagyságát. Igyekezzünk pontosan megjegyezni az apróbb részleteit is, aztán csukjuk be a szemünket, képzeljük el a tárgyat behunyt szemmel, majd kezdjük újra elölről a gyakorlatot. Fordítsanak erre naponta körülbelül öt percet, természetesen szemüveg nélkül.
Erre alkalmas tárgy lehet például egy szó is egy könyvben, vagy egy betű egy bizonyos szóban. Ha jól végzik a gyakorlatot, biztos, hogy a korábban memorizált betűkép vagy szó sokkal plasztikusabbnak és feketébbnek tűnik, mint azelőtt, s idegen szövegkörnyezetben is azonnal fel fogják ismerni. Ez már a látóélesség javulásának a jele. Többször ismételjük meg a gyakorlatot, de most már más szavakkal vagy betűkkel próbálkozzunk.
A fenti gyakorlat rendszeres végzése észrevehető javulást hoz a látóképességben.
Rögzített központi látás
A rögzített központi látás jelentése: azt látjuk a legjobban, amire éppen a tekintetünk irányul.
Lehet, hogy furcsán hangzik, de a látáshibában szenvedőknél ez nem így van.
A szemüvegviselés miatt állandósult izomfeszülés következtében a szem ideghártyájának (retina) középső része nem képes a képek pontos rögzítésére, mivel ezt a részt a szemüveg rendkívüli módon leterheli. Ezért ha a látászavarban szenvedők megpróbálnak szemüveg nélkül látni, azt tapasztalják, hogy a retina perifériás területével jobban látnak, mint a középső résszel. Az egészséges látás csak akkor érhető el, amikor a központi ideghártyarész ismét normálisan működik, vagyis ha elérjük a rögzített központi látást.
Az összes eddig ismertetett gyakorlat segít ebben. Létezik azonban egy másik módszer is. Nyissunk ki egy könyvet, összpontosítsuk figyelmünket egy bizonyos szóra a sor közepén. Hunyjuk be a szemünket, és a kiválasztott szót próbáljuk meg élesebben elképzelni, mint a környezetét.
Aztán nyissuk ki a szemünket, nézzük újból a szót, majd újra csukjuk be. Folyamatosan ismételjük a gyakorlatot öt percen keresztül. Próbáljuk meg a kiválasztott szót egyre tisztábban, a környezetét pedig egyre elmosódottabban látni.
Hamarosan tapasztalni fogjuk: a szó valóban élesebb és tisztább lesz, mint a mellette lévők. Ez már a látóképességünk javulását jelenti.
Később úgy is gyakorolhatunk, hogy egy szónak csak egy bizonyos részét nézzük. Így képesek leszünk arra, hogy egyre kisebb részeket lássunk élesen. Ha odáig eljutunk, hogy már két betű közül is ki tudjuk választani az egyiket, akkor nincs tovább szükség a központi látás gyakorlására!
Olvasás
Azt szokták mondani, hogy a szem túlfeszítettségének oka az olvasás, különösen akkor, ha erre gyenge fény mellett kerül sor. A valóságban azonban éppen az olvasás bizonyul az egyik legmegfelelőbb módszernek arra, hogy a szemet aktívnak és egészségesnek őrizzük meg. Az olvasás sohase okozhat látáshibát, sőt, minél többet olvas valaki, annál jobban ellazul a szem.
Az egészséges látással rendelkező emberek kedvező fényviszonyok mellett szemkárosodás nélkül olvashatnak, míg a szemüvegviselők az olvasás alatt túlzott feszülésnek teszik ki a szemüket.
A normális látás visszaszerzésének egyik legjobb módja az, ha mindennap olvasunk valamit - természetesen szemüveg és erőltetés nélkül - az alábbiakban ismertetett módon.
Pihentessük néhány percig a szemünket tenyerezéssel, aztán vegyünk a kezünkbe egy könyvet vagy egy újságot, és kezdjünk el olvasni. A szöveget olyan távolságban tartsuk a szemünktől, amelyben a legjobban látjuk! (Rövidlátás esetében 15-16 és 31 cm között, távollátás esetében 60 cm, vagy még több lehet a távolság. Rendkívüli rövidlátás esetében előfordulhat, hogy a könyvnek a szemtől való távolsága olyan kicsi, hogy csak az egyik szemmel lehet látni.
Ilyen esetben ajánlatos az egyik szemet egy kendővel befedni, míg a másikkal olvasunk. Ha az "olvasó" szem elfárad, akkor cserélni kell a szemtakarást, s a másikkal kell folytatni.) Ha közben elfárad a szem, akkor egy-két másodpercre be lehet csukni, de aztán folytatni kell a gyakorlatot. Akik egyik szemüket letakarva olvasnak, a takarás cserélése után külön pihenés nélkül folytathatják az olvasást, hiszen addig a szem pihent. Egész idő alatt rendszeresen kell pislogni!
Ez a fajta olvasás javítja a látást, és lehetővé teszi a szem rendeltetésszerű működését. Csak egyre kell állandóan ügyelni: nem szabad erőltetni!
Az, hogy mennyi ideig tart ez a gyakorlat, természetesen az érintett személytől függ. Egy kis idő elteltével már egyre több időt, két vagy ennél több órát bír a szem egyfolytában olvasni.
Idővel azt vesszük észre, hogy javul a látás, és a fókuszbeállítás is tökéletessé válik. Ekkor már mindkét szemet egyszerre használhatjuk. Ha az egyik szem gyengébb, mint a másik, akkor a gyengébb szemmel többet kell olvasni.
Egyetlen látáskorlátozottnak sem szabad félnie az olvasástól, ha a fenti instrukciókat betartja. Ha valaki meggyőződik arról, hogy szemüveg nélkül is tud olvasni, örökre félre fogja tenni ezt a "vizuális mankót".
Szemizom- és nyakgyakorlatok
Az alábbi gyakorlatok célja az, hogy a szemkörnyéki feszült és összehúzódott izmokat kilazítsa. Ezek az izmok a szembetegeknél általában mindig merevek. Ha kilazulnak, a szem lehetőséget kap a szabad mozgásra. Ez gyorsítja a normális látás visszanyerését. A gyakorlatok bármely kényelmes helyen elvégezhetők.
Szemizom-gyakorlatok
I. GYAKORLAT
A fejet nyugodt és laza állapotban tartva, fejmozdítás nélkül nézzünk könnyedén hatszor egymás után felfelé és lefelé. A szemnek különösebb erőltetés nélkül lassan, szabályosan és ritmikusan kell mozognia a lehető legmagasabb és legmélyebb pont között.
Amint az izmok lazábbak lesznek, egyre mélyebbre illetve magasabbra tudunk nézni. A gyakorlatot ismételjük meg kétszer-háromszor úgy, hogy közben néhány másodperces pihenőt tartunk.
II. GYAKORLAT
Az I. gyakorlatnál leírt helyzetben most jobbra-balra mozgassuk a szemünket, szintén hatszor egymás után.
Amint az izmok kilazulnak, a szem oldalirányú mozgásánál egyre távolabbi pontokat érhetünk el.
A szemet ennél a gyakorlatnál sem szabad erőltetni, mert azzal a feszültséget csak még jobban növelnénk. Kétszer-háromszor ismételjük meg a gyakorlatot néhány másodperces pihenővel.
III. GYAKORLAT
Keressünk egy tárgyat, mely szemünktől legalább 3 méter távolságban van (például ajtó, ablak). Mutatóujjunkat körülbelül 20 cm távolságra a szemünk elé tartva, először nézzünk az ujjra, majd a kiválasztott tárgyra, majd ismét az ujjra, s ismét a tárgyra. Mindezt tízszer egymás után ismételjük meg. Utána pihentessük a szemünket egy-két másodpercig, majd újból tízszer végezzük el a gyakorlatot! A pihentetésekkel együtt kétszer-háromszor egymás után végezhetjük ezt, mely a legalkalmasabb gyakorlat az akkomodáció (a szem alkalmazkodóképessége) javítására.
IV. GYAKORLAT
Mozgassuk szemünket körkörösen egyik, majd ezzel ellenkező másik irányba. Négyszer végezzük el a gyakorlatot.
Aztán pihentessük a szemünket egy másodpercig, majd újra ismételjük meg a körzéseket. A gyakorlatot kétszer-háromszor végezhetjük egyfolytában, körülbelül egy percen keresztül.
Az összes fenti gyakorlat közben a pihenésnél alkalmazható a tenyerezéses lazítás. (Természetesen nem szabad közben szemüveget viselni.)
Az összes eddig ismertetett gyakorlat együttvéve nem vesz igénybe naponta többet öt percnél. Ez a kevés ráfordított idő igazán nem sok azért, hogy a tökéletes látást visszanyerjük.
Nyakgyakorlatok
A következő gyakorlatok arra szolgálnak, hogy az összehúzódott és megmerevedett nyakizmokat kilazítsák. A hatás egyidejűleg csigolyakezeléssel tovább fokozható.
Ezek végzésére, mely együttesen sem vesz igénybe többet öt percnél, a legmegfelelőbb idő reggel közvetlenül felkelés után.
I. GYAKORLAT
Lazítsuk el magunkat, amennyire csak lehet, lógassuk a kezünket az oldalunk mellett, és emeljük fel a vállunkat olyan magasra, amennyire csak lehetséges! Aztán eresszük le, majd könnyedén, élénken és gyorsan végezzünk huszonöt körkörös vállmozgást.
II. GYAKORLAT
Ugyanaz, mint az I. gyakorlat. A különbség csupán annyi, hogy ellenkező irányban kell körözni a vállakkal. Ezt is huszonötször kell megismételni.
III. GYAKORLAT
A merev nyakizmokat ellazítva fejünket hajtsuk le úgy, hogy állunk a lehető legjobban közelítse meg mellkasunkat. Aztán emeljük fel a fejünket, és hagyjuk, hogy hátraessen amennyire csak lehetséges, egészen a hát felső részéig. Ismételjük meg a gyakorlatot tizenkétszer!
IV. GYAKORLAT
A III. gyakorlatéhoz hasonló testhelyzetben végezzünk állunkkal körkörös mozgást a következő sorrendben: fejünkkel először a jobb vállat, majd a hát felső részét, és onnét a bal vállat közelítsük meg, s onnan vissza az első helyzetbe!
Ismételjük meg a gyakorlatot az ellenkező irányba is! Írjuk le a fejünkkel tizenkét teljes kört!
A nyakat egész idő alatt ellazítva kell tartani. A körzés irányát állandóan változtatni kell. Így lehet csak elkerülni az elszédülést.
V. GYAKORLAT
Fordítsuk a fejünket balra, amennyire csak lehet. Ügyeljünk arra, hogy testünk ne mozogjon. Aztán forgassuk fejünket a kiinduló helyzetbe, s onnan jobbra nyugodtan, lassan ismételjük meg a gyakorlatot tízszer!
Ha minden reggel elvégezzük ezeket a gyakorlatokat, a nyak felső része és a felső hátcsigolyák kilazulnak. Ez javítja a szem és a fej vérellátását.
Étrend
A szembajok megelőzésében, valamint azok kiküszöbölésében rendkívül fontos szerepet játszik a figyelmesen összeállított étrend. Mivel az elmúlt években sok könyv jelent meg az egészséges táplálkozással kapcsolatban, ezért most mélyrehatóbb elemzés nélkül csak rövid áttekintést adunk az egészségünket alapvetően befolyásoló étkezéssel kapcsolatos kérdésekről.
A táplálkozás a lélegzéshez vagy az alváshoz hasonlóan élettani funkció. Napjainkban azonban az emberek többsége nem azért eszik, hogy csillapítsa éhségét, hanem mert élvezetet talál az ínycsiklandozó ételek fogyasztásában. Érthető tehát, hogy a civilizált országok többségében az élelmiszereket rendkívül ízletesen készítik el. Ehhez az étkezésnél használatos nyersanyagokat, így például a cukrot, kenyeret, gabonaféléket, (rizs, árpa stb.) finomítani, ásványtalanítani, a gyümölcsöket, a húst, halat tartósítani kezdték. Túlzottan elszaporodtak az édességek (lekvárok, torták, csokoládéféleségek stb.), s eközben elterelődött a figyelem a természetes élelmiszerekről: a friss gyümölcsről, salátákról, zöldségfélékről, dióról. Ha ezek mégis bekerülnek az étrendbe, elkészítésük közben (túlfőzés stb.miatt) veszendőbe mennek az értékes ásványi sók és egyéb egészséget javító tápértékek, vitaminok.
Aki mindezt nem gondolja végig, úgy fogyasztja ezeket a túlízesített, mesterséges élelmiszereket, mintha természetes ételek lennének. Sokan csak legyintenek, hogy minek emiatt ilyen sokat nyugtalankodni.
Felületesen nézve ésszerűnek tűnik az orvosok által is jónak tartott javaslat, miszerint azt együk, amit kívánunk. Mégis, az utóbbi 20-30 évben (hála a természetgyógyászati módszerek úttörőinek) nyilvánvalóvá vált, hogy a világ civilizált országaiban a legtöbb komoly betegségért, melynek eredetét az orvosi szakirodalom bizonytalan okokra vezeti vissza, a táplálkozást kell felelőssé tenni. Ezek alapján e könyv írója által képviselt irányzat követői azt vallják, a legtöbb betegséget kiváltó ok: az emberek kedvük szerinti étkezése. Ebből a feltevésből kiindulva a természetgyógyászok Amerikában, Németországban, Nagy-Britanniában stb. jelentős sikereket értek el olyan betegségek kezelésénél, mint például a reuma, tuberkulózis, cukorbetegség, vesebajok, szívgyengeségek stb. Ezek az eredmények egyszerűen annak köszönhetők, hogy sikerült a beteggel megértetni az egészséges étkezés fontosságát, valamint annak, hogy az étrenden alapuló kezelést összekapcsolták egyéb egyszerű természetgyógyászati módszerekkel, mint például hideg vizes terápia, hideg pakolás, nap- és légfürdők stb.
Mindenkinek, de főleg azoknak, akik látáshibájukat javítani akarják, el kell fogadniuk a következő javaslatokat:
- Étrendjét alapvetően természetes élelmiszerekből, friss gyümölcsökből (narancs, alma, szőlő, őszibarack, szilva,cseresznye stb.); zöldségekből (saláta, káposzta, spenót, répastb.); gyökeres növényekből (burgonya, répaféleségek,sárgarépa, hagyma stb.).
Dióféleségekből; szárított gyümölcsökből(datolya, mazsola, füge stb.); tejtermékekből (tej, aludttej,tejszín, vaj, sajt, tojás stb.) és mézből állítsa össze. Ha ezeketnem nyers állapotban fogyasztja, ügyeljen arra, hogy semmitne főzzön túl.
Ezek a nyersanyagok képezik az egészséges étrend legjobb alapját. Mindazok, akik figyelnek egészségükre, vagy vissza akarják állítani egészségüket, helyesen teszik, ha a fenti tápanyagokat napi rendszerességgel fogyasztják.
- Semmi sem indokolja, hogy ne egyenek húst vagy halat; ezekből azonban próbáljanak minél kevesebbet fogyasztani. Azon kívül a húsnak vagy a halnak egészen frissnek kell lennie (konzervhús vagy hal nem ajánlatos).
- Gabonaféleségekre is szükség van; ezek azonban mellékes szerepet játszanak (elég naponta egyszer). A legmegfelelőbb a valódi korpakenyér.
- A lekvárok, sütemények, torták, krémek, fehér cukor, fehér kenyér, cukrászsütemények, tea, kávé stb. hússal, hallal vagy tojással együtt, naponta kétszer, háromszor, négyszer fogyasztva tönkreteszik az emésztőrendszert és az egész szervezetet. Lehetőleg kerüljék az efféle ételeket, mert a szervezet nem tudja ezeket rendesen feldolgozni. A szövetek eltömődnek (bőr, izom, vérerek), ideges feszültség keletkezik, és életfontosságú szervek - mint például a szív és a máj - működése is zavart szenved.
Mint már korábban kifejtettük, a látáshiba oka sokszor a hosszú éveken keresztül folytatott helytelen táplálkozás, a túlzott fűszerezés, túl sok cukor és fehérje. Ha valaki valóban vissza akarja nyerni normális látóképességét, akkor nagyon fontos, hogy betartsa az étkezéssel kapcsolatos fentebb ismertetett előírásokat.
Az Olvasó érdekében javasoljuk a következő étrendet.
A legjobb, ha a napot friss vagy szárított gyümölccsel és hideg tejjel kezdjük. (A gyümölcshöz ne együnk kenyeret!).
Délben vagy este fogyasszunk vegyes salátát! Ez állhat fejes salátából, zellerből, paradicsomból, uborkából, tormából, vörösrépából, sárgarépából stb. Fogyasszunk hozzá korpakenyeret, vajat és sajtot! A salátát különös gonddal készítsük el, csak citromlével ízesítsük, ne használjunk hozzá ecetet, a tiszta olívaolaj használata a legalkalmasabb. Nagyon jó még az aszalt szilva és az aludttej fogyasztása. Két ilyen étkezés mellett a harmadik lehet valamivel komolyabb, például hús, hal vagy tojás, párolt zöldséggel (lehet burgonya héjában főzve). Második fogásnak együnk szárított gyümölcsöt és diót, sült almát és madártejet.
Ne használjunk sok fűszert! És ne igyunk evés közben! Kevés teát vagy babkávét fogyasszunk! Kerüljük a konzervételeket!
Ragaszkodjunk ahhoz, hogy mindig csak a legfrissebb ételt fogyasszuk. Naponta csak egyszer együnk kenyeret!A délutáni kávét vagy teát gyengére főzzük, és cukor nélküligyuk.
A fenti szabályok szerinti táplálkozási mód rövid időn belül csodát művel mind az érintett személy közérzetében, mind szemének állapotában. Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy az "A" vitamin javítja a látást. Bármely szemproblémánál ajánlott a napi maximális vitaminfelvétel (különösen szürkületi vakság esetén). A legtöbb "A" vitamint tartalmazó nyersanyagok értéksorrendben: csukamájolaj; nyers borjúmáj; nyers ökörmáj; nyers spenót; csipkebogyó; hecsedli; nyers répa; szárított sárgabarack; krémsajt; zsíros sajt; petrezselyem; menta; vaj; vitamintartalmú margarin; tojássárgája; szilva; paradicsom; fejes saláta; sárgarépa; káposzta; szójabab; zöldborsó; búzacsíra; friss tej; narancs; pasztőrözött tej; datolya.
forrás:atlantisz-x.hupont.hu